Pályaori beszámoló

Kedves Én!

Mit szólsz? Már vége is. Csak a képzésnek persze. Pedig mennyire nem is rég volt, hogy a közgázos nyíltnapról hazaérve felnéztél a Karrier Iroda honlapjára, hogy teljes tanácstalanságodban bejelentkezz egy tanácsadásra és a kezdőlapon ráakadtál e képzés hirdetésére

A céltudatos és kalandvágyó “csakazértis” személyiséged és az érzés belül, hogy ez bizony valami baromi jó lehetőség lehet rávettek, hogy írj egy emailt, majd telefonálj. Látod, milyen jó, hogy kezdeményeztél, nem legyintettél és kezedbe vetted az irányítást?

A pozitív élmények és változások így már a kiválasztó alkalom előtt elindultak, az érdeklődés után a motivációs levélírói készségeid leporolásával, pozitív tulajdonságaid számbavételével folytatódtak, amiket csak legbelül elrejtve éreztél, hogy mennyire szükségesek és jólesőek voltak. Már a kiválasztó alkalom során -valld be, így volt- olyan élményekben és tapasztalatokban volt részed, hogy magadat is meglepve, teljesen őszintén tudtad a végső reflexiós kör végén mondani, hogy hatalmas örömmel folytatnád tovább, de már ez is akkora élmény volt, hogy ha nincs tovább, akkor is örökké hálás leszel érte.

Aztán beindult a buli. Az első találkozón megtanultad beengedni a többieket és elengedni előítéleteidet, elkezdtél belerázódni a csoportos együttműködésbe és az egymással és egymástól való tanulásba.

A maratoni második alkalomra már úgy érkeztél, hogy oda tartozol, kíváncsi voltál a többiekre, hogy mi történt velük mióta nem találkoztatok és izgultál, hogy ők vajon kíváncsiak-e rád. Most már nem izgulsz, megtanultad, hogy igen. A legnagyobb élményt a “Ki vagyok én?” kérdéssorozat adta, ott és akkor nagyon sok dologra jöttél rá, amit eddig nem láttál. Például, hogy mennyi mindent rejtesz el magadból, nemcsak mások elől, hanem saját magad elől is, hogy mennyire szeretetreméltó vagy, és hogy mennyi minden voltál, vagy és leszel is még. A gyakorlatok során azonban nemcsak magadról tudtál meg rengeteg dolgot, hanem elkezdted rendszerben látni a feladat lényegét, megérezted, hogy azzal, hogy Te is bekapcsolódsz, milyen értékes élményeket és valódi segítséget tudsz nyújtani a sokszor tanácstalan gimiseknek.

A következő találkozás megörvendeztette a benned rejlő lelkes kisdiákot, rengeteg elméleti kérdésre kaptál választ, egyre világosabbá vált előtted, hogy mi is vár rád. Méginkább bebizonyosodott benned, hogy a gyakorlati tanulás mellett szereted papíron, rendszerben is magad előtt látni a dolgokat.

Majd lehetőséged nyílt gyakorolni a csapatmunkát, hiszen ez volt az egyik dolog, amit a szerződés- virágra felragasztottál, és a társaddal egymásra hangolódva készülhettél fel a Holland- teszt levezetésére. Ekkor tapasztaltad magadon, hogy mennyivel könnyedebben megy már ez a bizonyos ráhangolódás, hogy mennyivel érdekesebbé vált a feladat a kipróbálása után és hogy mennyi mélysége van egy látszólag unalmas tesztnek. Igazán meghatottak és megerősítettek a többiek kritikái, látod, nem mindenki olyan kritikus veled szemben, mint én. Ígérem, mostantól én is igyekszem szelídebb lenni.

A tanultakkal és tapasztaltakkal felvértezve még lelkesebben vágtál bele az utolsó alkalomra való felkészülésbe. A “Feladatfaló piramis” valahogy nagyobb kihívást jelentett, mint elődje, néha klasszikusan úgy is gondoltad, hogy nem fog menni, aztán találkoztatok a pároddal és együtt, egymást segítve csak összeállt a kép és az önbizalmad is helyreállt, mert nem egyedül kellett megbirkózni a feladattal. Jó nagy lecke csapatmunkából!

A záróalkalom kicsit keserédes volt, talán ezért is engedted el magad nehezebben, nem igazán akartad, hogy vége legyen, pedig ami ezután jön is élményekkel és talákozásokkal teli lesz. Az egész alkalmat körüllengte a tudat, hogy mindenki pozitív irányba változott, a csapat együttesen is. Büszke voltál magadra, hogy végigcsináltad, hálás voltál a többieknek, hogy lehetőséged volt rá. Még most is az vagy. Jó volt újra úgy érezni, hogy valamit elértél a napi mini-sikereken kívül is. Jó volt érezni, hogy ide tartozol, hogy értékes tagja vagy egy jótevő csapatnak, jó volt együtt örülni, értékelni, de még rendet rakni is.

Kíváncsian várom, mit hozunk még össze a jövőben.

Szeretettel:

Én