Ha csak ennyi történt volna velem februárban, már elégedett vagyok! - Ilyen volt a 7 szokás tréning

Február 28-29-én egy kétnapos, mondhatni maratoni tréningen vettem részt, amivel nyugodtan azt is mondhatom, hogy a lehető leghasznosabb módon telt el számomra a tél utolsó időszaka. Ugyanis ha csak ennyi történt volna velem februárban, már elégedett vagyok.

A tréning bevezető gondolatai mind arra engedtek következtetni, hogy az amerikai csomagolás alatt igazi mítoszrombolóként azon fogunk közösen dolgozni, hogy ismét ráismerjünk azokra a helyzetekre, amikor az eredményesség rovására cselekszünk. Az egyes szokásokat akár jótanácsokként is értelmezhetjük, melyek a hétköznapok minél jobb szervezését hivatottak elősegíteni, így átfogják az egész életünket. Emellett kézzel fogható segédleteket és könnyedén alkalmazható technikákat is megismerhettünk. A munkafüzet, amit a kezdetekkor kézhez kaptunk, remek kellék a szokások beépítéséhez a tréning után is.

A szokások megismerése közben egyes hétköznapi szavaknak más perspektívába helyezett jelentésével találkoztunk. Izgalmas élmény volt egy másik szemszögből látni, érezni és gondolkozni.

Sokat jelentett számomra, hogy a teljes módszert egyfajta érési folyamat részeként ismerhettem meg. És – mint a babszem csírázásán keresztül láthattam – mindegyik szintje ennek a folyamatnak tökéletes. Ez a kép segít saját magammal szemben is türelemmel, elfogadással lenni.

Péntekről szombatra a résztvevők közül már volt, aki alkalmazni kezdte a tanultakat, ám azt gondolom, mindünkben elindult egy-egy pozitív változást elősegítő gondolat.

Végezetül nem is lehetne ennél találóbb a munkafüzetben fellelhető egyik idézet:

„Nincs annál sem nagyobb öröm, sem nagyobb jutalom, mint egy másik ember életében maradandó pozitív változást hozni.”

– Mary Rose McGeady